Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Magyar öröm

2011.06.20
 
 
"A régiek örökségét csak az őrizheti meg, aki benne él, és ismeri törvényeit." Erre a tanításra hívja föl a figyelmet egy 21 éves magyar fiatalember, Ruszák Mátyás kiemelkedő eredménye, amivel hazájának elismerést szerzett, és nemzetközi körökben ismét megerősítette, hogy a lovasíjászat a magyarság sajátja.
 
 
 


Június 9-10-én megrendezték az első lovasíjász világversenyt Jordániában. A jordán király meghívására 17 országból érkeztek a megmérettetésre, és 36-an mérték össze tudásukat. Magyarországról Cozmei Mihály mester és tanítványa, Ruszák Mátyás kapott meghívást. Hazánkat egyedül "Matyi" képviselte. A király és a megbízottjai előzetes tájékozódás, valamint személyes kapcsolatfelvételek során mérték fel, kiket hívnak meg erre a világversenyre.

Al Faris (lovag) volt az elnevezése a viadalnak. A király nemcsak védnökséget vállalt, hanem egyik délután jelenlétével is megtisztelte az eseményt. A versenyzőknek a keletiekre oly igen jellemző figyelmes és gáláns, királyi vendéglátásban volt részük. Három stílusban kellett helytállniuk, ez a három stílus határozta meg a versenyszámokat. Természetesen pontos szabályok és pontozási rendszer szerint.
Egyik a magyar stílus volt (ezzel is jelezték a magyarok e téren elismert jelentőségét): 90 méteres pályán, lovasvágtában, előre-, oldalra-, hátrafelé kellett lőni három futamon át.
A másik stílus a koreai volt, ahol 90, illetve 150 méteres pályán 1,2, végül 5 céltábla volt felállítva, ezekre kellett vágtában célozni és lőni, a lehető leggyorsabban és a legpontosabban. A harmadik szám alapját egy Törökországban is ismert játék, a kabak adta. A szintén 90 méteres pálya közepére 9 méteres póznát állítottak, ennek tetején egy tököt jelképező, korong alakú céllal. Erre lőttek fölfelé, a pózna alól, vágtázó lóról.
A két teljes napig tartó verseny nagy állóképességet, türelmet, önfegyelmet és koncentrációt igényelt a résztvevőktől. Számos tényező terhelte még ráadásként az indulókat: 35-40 fokos hőség, tikkasztó napsütés, erős széllökések. Nem saját lovaikon versenyeztek, hanem ott kaptak idegen és nagyon gyors arab lovakat maguk alá.
Ruszák Mátyás az Íjász Útja Iskola tagjaként Pomázon, a Magyar Várban gyakorol évek óta, télen-nyáron, természetes körülmények között. Mindeddig csak néhány hazai versenyen vett részt. Jelen eredménye - nem titkoltan - még a jordán rendezőket is meglepte (aki hazai győzelmet reméltek). Matyi mind a három stílusban dobogós helyezést ért el, és így végül az összesítésben kiáltották ki a verseny bajnokának. A díszvacsorán a főherceg (a király testvére) asztalához ültették, díjjakkal halmozták el. Jelezték, jövőre is visszavárják.
Mindent összevetve a hagyományos íjásztechnika, a jó lovas tudás és a rendszeres, kitartó gyakorlás a nehéz körülmények mellett is eredményre vezetett. Matyi egyenes jelleme és igaz hite kellett ahhoz, hogy őseink előtt tisztelegve megnyerje az első lovasíjász világversenyt hazájának. Remélhetjük, példát mutatott a magyar fiataloknak és a jordánoknak is, hisz a jordán királynak is ez volt a szándéka.

Örüljünk együtt az itthon csöndes, de nekünk mégis fényes magyar sikernek, és ne feledjük nagyjaink biztatását:
 
"Nemes önbizalom, de ne az önhittség,
rugói lelkedet nagy célra feszítsék..."
(Arany János)
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.